Sziasztok ^^
Először is szeretnénk mindenkinek Boldog Karácsonyt és Vodkában Gazdag Új Évet kívánni. Reméljük mindenkinek jól telik a szünet, sok ajándékot hozott a Jézuska :D
Mi ezt a részt hoztuk nektek így Karácsonyra, reméljük tetszeni fog :)
Puszi: Reneé May és F.
5. fejezet
Vasárnap reggel nyűgösen kezdtem el forgolódni az
ágyamban. A telefonomért nyúltam, ami az éjjeli szekrényen volt. Tegnap este...
Nem tudtam hová tenni az akkor történteket. Kevin egy óriási bunkó. Hogyha
fogadásból történt az egész, akkor egy senki vagyok, a személységem egyenlő a
nullával. De Damien egy nagyon jó barátnak ígérkezik. Vagyis, ezt sem tudom
pontosan. Mi volt az a "majdnem csók" jelenet? Számomra az előző este
egy nagy kérdőjel. Rejtély az egész.
A tavaszhoz nem illő sebességgel fújt a szél, és úgy
hangzott, mintha egy orkán menne át a városon. Kinéztem az ablakon, és nem várt
látvány fogadott. A házunk előtti, öreg fát majdnem kicsavarta a helyéről a
vihar.
-
Uram
atyám... - suttogtam, és arra gondoltam, hogy így az Istenért nem mennék
utcára, mert a végén elvinne a szél.
Úgy gondltam, hogy még simán visszafeküdhetek aludni...Egy
pár percre akartam lehunyni a szememet, de amikor éppen elaludtam volna,
megcsörrent a telefonom.
Álmosan levettem az éjjeliszekrényről, és meg sem nézve, hogy
ki az, felvettem.
-
Milyen
életbe vágó dolgot akarsz mondani? - kérdeztem ásítva, mert úgy gondoltam, csak
Merri lehet annyira idióta, hogy reggel felhív, majd elkezd visítozni
valamilyen új szerelméről.
De ez a kép rögtön eltört bennem, mikor egy mély hümmögő
hangot hallottam. Elképzeltem, ahogyan a fejem fokozatosan bevörösödik, akár az
animékben, és tényleg égett a fejem.
-
Annyira
nem életbe vágó, szóval nem is muszáj elmondanom... - hangzott Damien mély
hangja a készülékből.
-
Ne,
ne, ne, ne – ráztam a kezem, közben pedig előrenyúltam a levegőben, mintha
utána akarnék nyúlni, de leestem az ágyamról, és körülbelül egy nagy dübörgést
lehetett hallani.
-
Te
meg mit csinálsz? - röhögte el magát.
-
Ömm,
éppen leesek az ágyról, azt hiszem – mondtam halkan.
-
Na,
azért hívtalak eredetileg, hogy megkérdezzem, eljössz-e velem egy banda
próbára? Hogy megismerd a tagokat... Na? Utána meg elmehetnénk valahová,
például vidámparkba? Semmi játszóteres eset... - hallottam a hangján, hogy
mosolyog, és én sem bírtam vigyorgás nélkül.
-
Benne
vagyok! Úgy is kíváncsi vagyok, kik játszanak ilyen jó zenét – mondtam. - Na
meg Perecre.
-
Hú,
szerintem ő szívesebben meg akar ismerni, mint te őt... Meg amúgy is, akkor
szereznem kell egy bilincset...
-
Minek
a bilincs?
-
Hogy
odaláncoljam Perecet valahová – röhögött fel. - Szerintem nem szeretnél élesben
találkozni vele.
Még beszélgettünk pár percet, majd elköszöntünk, és
lementem Anyáékhoz.
-
Jajj,
hol voltatok tegnap Kevinnel? - kérdezte Anya.
-
Hát,
elmentünk a tóhoz, meg egy rétre... Kellemes volt – mondtam vonakodva.
-
Egyedül
voltatok az erdőben? - képedt el Anya.
-
Hagyjad
már, megbízható srác – bólintott Apa.
-
Nem
mentünk be az erdő részre, csak arra, amerre tisztás van – tisztáztam a dolgot.
-
Rendben.
Egyébként a reggelid a konyhában van – mosolygott Apu.
-
Kiderült,
hogy az apám tud kedves is lenni... de csak egy témában. Ez a téma meg Kevin.
Általában az apák nem a pasi témában kedvesek, hanem
ellenkezőleg. Ilyenkor jönnek szóba a "venni kéne egy puskát", a
"hol a patkányméreg", és a "merre lehet rácsot szereltetni az
ablakra" témák. Szerintem a miénk egy igazán fordított család.
Megettem a reggelimet, majd újra a szobám felé vettem az
irányt. Igazából elég boldog voltam, de az idő lehangolt.
Újra visszaültem az ágyamba, és az ölembe vettem a
laptopomat, amin az, az nyílt meg, amit egyszer a RiverMakers
információinak megszerzésére használtam. Ez egy fan oldal, ami konkrétan minden
lépésüket követi, de én csak a hasznos információkra használtam. De ezen az
oldalon hagytam, most pedig egy csomó olyan dolog volt rajta, ami már érdekelt.
Például az együttes énekeséről volt egy külön oldal, ahol képeket és
információkat írtak a fanok.
"Legújabb közlemény a szeretett énekesünkről, hogy
tegnap este látták a városban, amint egy vörös csajjal mászkál a városban.
Rossz hír, hogy a cafka az ő kabátját viselte. A legrosszabb pedig az, hogy
kaptunk egy képet is, ami nem túl jó minőségű, de elég jól látható, amint
összedugják a kis buksijukat. Ez csak egyet jelenthet... Reméljük, hogy az a
liba hamarosan elköltözik/meghal/soha többé semmi híre nem lesz/megutálja
Damient/vagy valami hasonló...
@DamienBlakefans @DamienBlakeOffical
#Damien #Blake #fans #news #unknowngirl #danger
#sadness"
Több se kellett már nekem, rögtön tárcsázni kezdtem.
Mekkora szemét. Biztos csak erre kellettem neki. Hogy újra beillanjon a
köztudatba, valami kis "cafka" lánnyal. Neki aztán tök mindegy, hogy
kivel, nem? Csak legyen valaki...
-
Te
mit képzeltél? Hogy soha nem találom meg ezt az oldalt? Komolyan? - ordítottam
bele a telefonba, amikor felvette.
-
Halló?
- hallatszott a telefonban egy ijedt hang. Ami nem egészen Damien mély dörmögős
hangja volt. Inkább egy rekedtes és ismerős hang... - Te vagy az, Skyler,
drágám?
-
Te
vagy az, nagyi? - kérdeztem, és megnéztem a telefonom kijelzőjét, ami azt
jelezte, hogy "Dana nagyi".
-
Mi
a baj, drágám? - kérdezte, és eléggé elszomorodtam a hangja miatt. Ráordítottam
a telefonban, közben pedig nem is tett semmit. Szegény egyedül van az öregek
otthonában, és még ilyenek is érik.
-
Semmi,
semmi, majd hétvégén megyünk látogatni, szia, puszi! - hadartam, majd rögtön le
is raktam.
Ciki, elég, ciki... Felhívtam a nagymamámat, mert úgy
kezdődik a telefon névjegyzékben a neve, hogy "Da..", és majdnem
ugyan az, mint a "Da..mien". Aztán még el is kezdtem ordítozni vele.
Kárpótolnom kell azzal, hogy elrángatom anyáékat az öregek otthonába!
Mivel egy nagy idióta vagyok, hiszek a sorsban, és a sors
akarta úgy, hogy ne mondjam neki ezt az egész fan-oldal dolgot, úgyhogy nem is
hívtam újra.
Késő délután megbeszéltünk Merrivel, hogy elmegyünk a
plázába, kicsit vásárolni, kicsit pletykálni, na meg persze mesélni a tegnapi
esetekről. Kevinről meg persze Damienről. Tudtam, hogy nagyon ideges lesz rám,
ha megtudja a játszótéri esetet, de én nem akarok semmit egy rock sztártól.
Felejtse el, hogy én elmegyek vele randira. Nagyon jó ember, meg minden.
Tényleg. Éppen ezért akarok úgy számítani rá, mint egy barátra. Arra nagyobb
szükségem van, mint egy szeretőre, vagy egy társra. Ráérek én még.
Egy világos színű farmart vettem fel,és egy krémszínű kötött
pulcsit, hozzá illő kiegészítőkkel, hogy igazán "plázázónak" nézzek
ki. Gondoltam ehhez majd illeni fog a sok márkás zacskó, a starbucksos bögre,
és természetesen a napszemüvegem, ami kellett is, mert a szél ellenére nagyon
sütött a nap.
Anya úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy egyedül
botorkáljak el a plázáig, mert elvinne a szél, bár szerintem a súlyom egészen
jól megtartana a talajon. Maximum úgy közlekednék, mint egy űrhajós.
Merri bent várt a pláza ajtaja mellett körülbelül öt
méterrel, mert automatikus ajtó, ami mozgásra nyitódik és zárul. Amikor az
emberek bejöttek, vagy kimentek Merrinek folyamatosan szétfújta a haját a szél.
Megértem a problémáját, mert amíg átfutottam a kocsiból a plázáig, az én hajam
is úgy nézett ki, mint egy madárfészek.
-
Szia
– köszöntünk egymásnak egyszerre, és megöleltük egymást, csak az a baj, hogy
egy irányba akartuk, és a fejünk összekoccant.
-
Második
felvonás! - Megfogtam a vállát, és úgy irányítottam, hogy mind a kettőnk feje
másik irányba menjen. Tudtam, hogyha nem fogom, akkor úgyis abba az irányba
megy, amerre én is. Hiszen ilyen szeleburdi csaj.
Elindultunk az egyik irányba, amerre a kedvenc üzleteink
vannak, és azokat rohamoztuk meg először... És fel is pakoltuk magunkat
rendesen, vettünk mindenfélét, kiegészítőket, ruhát, nadrágokat, körömlakkokat,
pólókat, cipőt. Igazából annyit, amennyit a szülők engedtek. Ha a szülők adnak
nekünk egy összeget, abból mi rendesen be tudunk vásárolni, mert elég
spórolósak vagyunk.
Mikor már lejártuk a lábunkat elmentünk a McDonalds felé,
ahol Merri egy gyerekmenüt evett, én pedig csak sült krumplit.
-
Na,
mi volt tegnap Kevinnel? - kérdezte izgatottan.
-
Elmentünk
az erdei rétre, tudod hol van – mosolyogtam, hogy egy kicsit boldogan kezdjem
az egészet, és meglepődjön.
-
Aha
– mosolygott. - Az szép hely!
-
Szerintem
is gyönyörű! Aztán csónakáztunk, sétáltunk, feküdtünk a virágok között, volt
egy szép virágkoszorúm, mint a mesékben. Olyan hihetetlen volt az egész!
Már csillogott a szeme a szépségtől és a tökéletességtől,
de le kellett lombozzam...
-
Aztán
amikor már majdnem megcsókolt... - tartottam egy rövidke hatásszünetet. -
...bejelentette, hogy végig csak játszott velem, és egy fogadás miatt kezdett
el randizni velem. - Elégedetten mosolyogtam, mikor megláttam a csalódottságot
az arcán, mivel ezt a hatást akartam elérni. És igazából már túl tettem rajta
magamat...
-
De..
mi.. ne.. komolyan? Ne! - motyogta.
-
De.
Mert egy bunkó – mosolyogtam.
A szomorúságtól már csak unottan ette a sült krumpliját,
és aztán felcsillant a szeme.
-
Mi
az? - kérdeztem.
-
Tudom,
hogy nem a legjobb időzítés most magamnak örülni, de ott van Damien Blake a
sorok mögött. És tudom, hogy utálod, de most segítened kell, hogy megismerjem.
Van mellette egy másik srác is, és az biztosan rendesebb, mint Kevin..
Bepróbálkozhatsz nála – mosolygott bíztatóan.
-
Ömm..
Van egy rossz hírem, drága barátnőm... - Vettem egy mély lélegzetet, majd
elhadartam. - De tegnap majdnem smároltam Damien Blake-kel...
Az arcáról lefagyott a mosoly. Szúrósan nézett rám, és azt
hittem, hogy elkezd ordítozni velem, de még egyelőre türtőztette magát.
-
Ha
továbbra is ilyen hirtelen közlöd velem az ILYEN híreket, szerintem nemsokára
idegösszeomlást kapok. Szóval kérlek, lassan adagold be nekem a hasonlókat, jó?
- szuszogott halálos arccal. - Amúgy hogy történt?
Elmesséltem neki a tegnapi estét is, amikor sírva hívtam
fel Damient, és aztán odaadta a kabátját, és fetrengtünk a játszótéren, jól
éreztük magunkat, majdnem megtörtént a nagy első csók, aztán megcsörrent a
telefon.
-
Megértem,
akkor elkerüljük őket – mondta megértően. - Én sem vagyok olyan önző, hogy így
is ismertess meg vele.
Lassan, halkan, feltűnés nélkül akartunk lelépni a
Starbucks felé, hogy még nekünk is legyen valami jó ebben a napban, de egy
hangos füttyszót hallottunk, majd egy fájdalmas ordítást. Késztetést éreztem
arra, hogy megforduljak, és ahogy láttam, Merri már megfordult.
Damien ott állt, lefagyott arccal, majd úgy tett, mintha
most venne észre, és integetett. Elindult felénk, egy srác pedig felkelt a
padlóról, és követte a srácot.
-
Szia,
idegen – köszöntött Damien.
-
Mi
történt a sráccal? - kérdeztem.
-
Perecnek
fájdalmai vannak – röhögött, és megrázta a kezét a levegőben, ezzel konkrétan
azt jelezte, hogy ő ütötte meg.
-
Mivel
érdemelte ki ezt? - nevettem fel.
-
Rendetlenkedett,
hangoskodott... Kutyának nézte az embereket, és füttyögött. Meg lestírölte azt
a csajt, akit amúgy én néztem ki magamnak...
-
Akkor
ez azt jelenti, hogy te nem a bulikban, hanem a plázában csajozol? Elég vicces
– húztam félmosolyra a számat.
-
Tényleg,
nagyon – piszmogta.
Amíg Perec és Merri teljesen megnézték maguknak egymást,
aztán pedig Merri Damient és Perec engem, addig Damiennel szemeztünk. Olyan
kínos egy perc volt az egész, de inkább nem szólaltam meg addig, amíg valaki
más meg nem törte a csendet.
-
Szóval...
Nagyon fájt? - meredt rám Perec.
-
Mi?
- értetlenkedtem.
-
Hát,
amikor lezuhantál a mennyből, te angyal – mosolygott hódítóan, én meg
elröhögtem magam.
-
Hé,
perec, nézd! Ott egy jó csaj – szólt Damien, és egy random pontra mutatott.
-
Hol?
Ki? Mi? - kezdett el forgolódni a srác, de amikor vissza akart fordulni, Damien
gyorsan fejbe vágta.
-
Most
már értem miért kéne rá bilincs – suttogtam oda az énekesnek, aki "én
megmondtam" stílusban bólogatott.
Merri csak vihogott, én pedig átkaroltam, és odasúgtam
neki, hogy ne feltünősködjön, mert így az életben nem fog megtetszeni
Damiennnek.
Egy perc sem telt el, mikor odajött hozzánk egy magas
formaruhás férfi.
-
Elnézést,
de van valami probléma? - Rámutatott Perecre, aki a fejét fogva guggolt a
földön. Hupsz.. ez egy biztonsági őr, a szolgálatunkra.
-
Éppenséggel
van probléma bőven! - Damien felháborodva kiáltott fel. - Ez az ember zaklatja
ezeket a hölgyeket, és már nem bír magával, így gondoltam közbelépek, mielőtt
történne valami...
-
Ez
lovagias magától, uram! - A biztonsági őr mondhatni büszke volt, majd
megragadta Perec karját, és elrángatta tőlünk.
-
Uram,
ne vigye el a srácot. Nem zaklatott minket – szóltam, mielőtt tényleg elvinné
valahová.
-
Akkor
most mi van? Akkor miért ütötted meg? - kérdezte zavarodottan.
-
Kicsit
agresszív a srác – dadogtam magyarázat gyanánt.
-
Akkor
most őt vigyem el?
-
Ne,
mert tényleg kicsit zavaros a gyerek, de jogos volt az ütés is... - hadarta
Merri.
-
Kifelé
a plázából, mielőtt mindenkit beviszek a kapitányságra! - Az őr elordította
magát, erre minden nyugodtan vásárló ember felkapta a fejét, és zavarodottan
néztek felénk.
Rohamos léptekkel mentünk mind a négyen a kijárat felé,
közben meg dőlt belőlünk a röhögés, és nem bírtuk abbahagyni. Már csak a pláza
előtt nyugodtunk meg, amikor eltelt vagy öt perc.
-
Most
miattatok nem tudunk tovább vásárolni – szomorodtam el.
-
Mit
miattunk? Ha hagytad volna, hogy bevigyék ezt a nyomorultat, akkor simán
maradhattunk volna – prüszkölt Damien. - Meg amúgy is... szerintem eléggé
bevásároltatok már, talán egy életre...
-
Egy
hétre sem elég ruha ez – nevetett fel Merri.
Időközben Perec kitalálta, hogy menjünk el fagyizni, és
Merri is nagyon lelkesedett az ötlettől, és amíg elmentek kérni, addig
Damiennel leültünk egy padra.
Szerencsére a szél már nem fújt annyira, de nem volt már
olyan "fagyizós" idő sem.
-
Egyébként...
Láttam egy fan-oldalon, ahogy engem szidnak, mert láttak veled tegnap este –
mondtam halkan.
-
Hű,
ez aztán furcsa.
-
Téged
nem is érdekel? Ja! Tudom már miért. Mert nem téged cafkáztak le. - Már kezdtem
beidegesedni, de azért próbáltam uralkodni az indulataimon.
-
Szerinted
még hány oldalon tették közzé ezt az információt? És miért érdekel a külsők
véleménye? Semmi nem történt közöttünk, így nem lehetsz cafka. Csak ne adj
mások véleményére. Ennyi az egész.
-
Te
könnyen beszélsz, mert már megszoktad...
-
Majd
te is megszokod – kacsintott rám.
-
Miért
szoknám meg? - nevettem fel. - Azt hiszed, hog több időt akarok veled tölteni?
-
Hát,
barátok vagyunk, nem?
-
Barátok
leszünk, ha leszeded azt az információt a blogról...
-
Hogy
szedném le, ha nem az enyém a blog?
-
Kérd
meg őket – sipítottam.
-
Hagyjál
már – mosolygott, és rátette a kezét a vállamra. - Ilyen a celeb élet!
Gyorsan lesöpörtem a kezét a vállamról, majd elröhögte
magát. Látta az arcomon, hogy elpirultam, de a franc essen bele! Nem akartam,
hogy lássa, hogy elpirultam!
Merri és Perec sikeresen visszaértek hozzánk a legjobb
pillanatban, amikor kezdett beállni a kínos csend. A legjobbkor jöttek! Ezért
tartozom Merrinek.
-
Na,
akkor pénteken ráérsz? Akkor lesz egy banda próba, és akkor megnézhetnéd. Meg,
te is jöhetnél, Merri – mosolygott Damien, és megbökte Perec oldalát, hogy
figyeljen.
-
Persze,
ráérünk – mondtam, és Merri fülig érő mosolyát fürkésztem. Odaaraszolt mellém,
és odasuttogta, hogy "tudja a nevem!". Elég vicces volt a
lelkesedése, de most már nem szóltam neki, hogy türtőztesse magát, hiszen had
örüljön az élet apró örömeinek.
Már nem voltunk túl sok ideig kint, mert a szél úgy érezte
már eleget pihent, és most újra beindul, Merrivel meg nem éppen úgy voltunk
öltözve, hogy kétszáz kilométer per órás sebességű szélnek tesszük ki magunkat,
így hamar hazakísértek minket, és vége is lett a nagy vásárolgatásnak...
Áááááh te jóóó Isten!!! ***------***
VálaszTörlésKhmm.. akkor kezdem elölről:
Azt a mindenit ez aztán nagyon jóóó történet! :))♥
Nem sok időm jut az olvasgatásra mostanában, de mivel most téli szünet van úgy gondoltam, hogy kicsit körbe nézek! És láss csodát pont egy olyan oldalba botlottam amit egyszerűen képtelen voltam ott hagyni! Már legalább 2 órája csak olvasom és olvasom a részeket. 5 rész és mégis olyan hosszúak, atyaisten! Hogy vagytok képesek ilyen sokat írni 1 részbe? És ha ez még nem is lenne elég, sőőt irigylésre méltó.. basszus még rohadtul imádni való is! Annyira jól fogalmaztok.. csak úgy "iszom" a szavaitokat! Fantasztikusan jó és nagyon-nagyon örülök neki, hogy Rátok bukkantam! Imádom Andyt, a Black Veil Brides a kedvenc együttesem!! // és most egy kis reklám // nekem is van 1-2 hasonló oldalam, ha érdekel kérlek látogass meg :) /// Szóval tényleg nagyon örülök, mert nincs is annál jobb érzés mint amikor egy olyan történetbe botlok bele, ami nem sablonos, vontatott és erőltetett! Ez egyszerűen tökéletes! Hiába is próbálnám, egyetlen hibát sem tudnék bökni... nagyon ügyesek vagytok! És az már csak a kisebbik gond legyen, hogy nem tudtok olyan sűrűn részeket hozni! Megértem és átérzem, hiszen én is pont hogy ilyen helyzetben vagyok.
Muszáj megemlítenem, hogy a kedvenc részem eddig az volt amikor Sky felhívta Damient.. és hát az utána történtek ***------*** ... vannak olyan jelenetek is amikor szó szerint hanyatt vágódok a röhögéstől :DD IMÁDOM!
Na de nem is csöpögök tovább, a lényeg hogy rabul ejtett a történet és izgatottan várom a folytatást! Remélem hamar érkezik!! :)
Ui.: felvettelek titeket a kedvenceim közé ezen az oldalon: http://nevergiveup-yourdream.blogspot.hu/
És muszáj még megemlítenem, hogy ha majd körbenéztek nálam akkor kérlek főleg ezt a 2 oldalt lessétek meg:
=>> http://ab-fan.blogspot.hu/
=>> http://bvb-life.blogspot.hu/ // ez utóbbi még újdonságnak számít! :)
Megyek is.. kicsit szabadjára engedtem a mondókámat! :DD♥♥
húú hát köszi szépen :D
Törléshát eleinte én is meglepődtem h mennyit írtunk F.- fel de ez már megszokott, bár ez a rész elég nehézkes volt :$
(nekem is az volt a kedvenc részem meg F.- nek is :D)
és am persze meg néztem a blogodat mindet utána elmondtam F.- nek és neki is tetszettek :D és köszi h te is kitettél minket :D
MÉG *-* egyszerűen falom amit írsz *-*
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik:) Sietünk a következő résszel!!
Törlés